Megvalósíthatósági tanulmány
Bevezető
A bor kulturális és gazdasági tényezővé vált napjainkban.
„A borban ott rejtőzik a fürt, a szél , a napfény, az eső, a kapálás, a metszés, a hordók dongája, a szüret zsivaja. A bor a táj mosolya, mely nyugalom a megfáradottnak, bátorság a csüggedőnek és vigasztalás a szomorkodónak.”
„A bor megkülönböztetett jelenség a világban. Csodák sorozata történik vele. Az első, amikor a lehulló eső, a perzselő nap és a gondozott talaj fürtökké rendeződik. A második, amikor a fürtöket az emberi kéz összezúzza a présben, s azok újra eltűnnek. A harmadikban elkezdődik a bor saját élete, melyet a jó gazda segíthet és éberen figyel, hogy megszülessen a bor.”
Ennek a teremtésnek a folyamatát szeretnénk felépíteni, hogy megszülethessen ezáltal egy olyan összetett egészet alkotó program, melynek minden eleme a borhoz, a tájhoz és épített örökségünkhöz: a Püspöki Palotához, mint centrumhoz fűződik és az azt körülölelő Vár oldalához.
Fejlesztési füzérként szorosan összefonódik és ráépül kulturális, építészeti és természeti hagyatékainkra, általuk képes egészében működni és fenntarthatóvá válni.
A borászati centrum magába foglalja a szőlőmúzeumot, borászati feldolgozót, mely egyben látványpince lesz és a már működő reprezentatív Palotapincét, ahol a „megszületett” borok töltik majd jól megérdemelt pihenésüket, amíg el nem érik felnőtt korukat, hogy a fogyasztó ünnepi asztalára kerülhessenek. Ezt egészítené ki a pincével szoros összeköttetésben lévő Palota régi ebédlője, amelyből rendezvénytermet alakítanánk ki, valamint egy oktatási célt szolgáló bemutató terem, hogy felnövekvő nemzedékeink is megismerhessék a bort, mint társadalomformáló és kulturális életünket meghatározó italt. Ne csak alkoholnak tekintsék, hanem tiszteljék az ünnep italát, az örök életét, melyben benne van a teremtett világ.
Adottságok
A barokk Püspöki Palota épülete alatt húzódó pince helyreállítási munkálatai 1997-ben kezdődtek és 1999 tavaszán sikerült megnyitni a „Palotapince” néven ismert vállalkozást. Jelenleg a helyi borkultúra kutatásával, annak őrzésével, borajánlással és gasztronómiával foglalkozik, magas szinten. Látványban és szellemiségében is egy sajátos és különleges vertikum. A helyi örökség megőrzése, a magyar borok és ételek kiválóságainak kínálása mára hitvallásként csapódik le a sümegi Palotapince sok száz éves falai között. Lassan, de biztosan szakmailag elismert lett országosan és nemzetközi viszonylatban is.
A vállalkozás elengedhetetlen része a kialakítandó turisztikaiattrakciónak. A Pince a biztos háttér a termékek értékesítéséhez.
Püspöki Palota
A város egyik legszebb épülete az 1748 és 1755 között emelt Püspöki Palota. Az épület a domborzati viszonyokat követve egy részében földszintes, nagyobb részében emeletes. Középen a barokk építészet szabályai szerint kiemelt és díszesebb az íves főkaput tartalmazó épületrész. A főkapu felett lévő faragott kő-mellvéd erkélyt Atlaszfigurák tartják. A főpárkány alatt helyezték el az építtető püspök (Padányi Bíró Márton) címerét. Az épület ebédlőjében és kápolnájában a falképek Vogl György, a stukkók Antonio Orsatti 1750-ben készült barokk stílusú alkotásai. A szobák stukkódíszítése és falburkolata szintén barokk stílusú. A palotát 1830 körül klasszicista stílusban átalakították. Az építtető püspök így írt róla:
„Olyan, Magyarországon még nem látott szépségű és eleganciájú rezidenciát építettem, aminek csodájára jár mindenki…”.
Az északi szárnyban lévő pince
Elhelyezkedése miatt tökéletesen illeszkedik a programhoz, ugyanis közvetlenül összeér a várköpennyel, melyen megvalósul a szőlőültetvény. Ezáltal a legrövidebb úton jut a feldolgozandó szőlő a pincébe. Ez egy nagyon fontos minőségi kritérium. A pince – különösebb beavatkozás nélkül – előkészíthető a technológia fogadására. A berendezés mobil, így bármikor eltávolítható. A falak eredeti állapotukba visszaállíthatóak . A padló tégla burkolattal kiegészítendő a higiéniai szempontok miatt.
Mivel a technológia teljesen zárt, így különösebb beavatkozás nem szükséges. A víz- és csatornarendszer jelentős, valamint a mosogatási és mosási lehetőség. Ezek hasonló módszerrel, mint a palotapincében, láthatatlanná tehetők.
Így még mindig teljességgel használható, mint egy kis kísérleti bemutató- és látványpince, ahol a látogatók egy teljes komplett technológiai folyamatot ismerhetnek meg. A bor születésének folyamatát. Valójában, a szüreti idény kivételével, az év nagy részében különösebb munka nem lesz a pince területén. A borok a gravitációs elmélet alapján földalatti pince-rendszerben lesznek tárolva. Az összes tároló és befogadó kapacitás 80 hl, azaz 8000 liter.
Két nagyobb hordó. A méretből is látható, hogy itt igazán kuriózumok készítéséről szól a történet és nem egy nagy borászati üzemről.
A technológiát a Badacsonyi Kutatóintézet és Dr. Tóth Sándor borvidéki elnök, valamint a Konyári Pincészet útmutatásai alapján, Győri Zoltán vállalkozó gyártja le és építi be az épület adottságaihoz igazodva.
Vároldal Program
A Vár
A vár már a XIII. század közepe táján megépülhetett, hiszen IV. Béla király lakott benne egy ideig a tatárjárás idején. A következő századok alatt folyamatosan bővítették. Ma a legjobb állapotban lévő magyarországi vár.
Maga a Vár-hegy is különleges látvány, szinte teljesen a síkságból emelkedik ki. A helyzetéből adódóan is jól védhető végvár, erősség lehetett.
A vár hosszúsága 125, szélessége 80 méter. Észak-déli irányban fekszik, alaprajza szabálytalan sokszög. A külső várkapun belépve egy falszoros vezet a belső kaputoronyhoz, mely a várudvarra nyílik. A belső vár kapuja előtt farkasverem húzódik, valaha itt felvonóhíd volt. Az épületek egy részét befedték, így az északi részen lévő Köves-bástyát (melyet 1554-ben Köves püspök építtetett) és az Öreg-tornyot is. A kapubástyáról az Udvarbíró tér felé letekintve láthatjuk meg a különös nevű Tarisznya-vár maradványait, mely nem önálló erődítmény, valószínűleg a városkaput védő torony volt valamikor. Most a tervezett szőlőterület képzeletbeli kapuja lesz.
Program
A birtokszerkezet elaprózódása miatt, a szőlőterületek évről évre csökkentek és az elhanyagolt területek száma nőtt. Meghatározó, kiemelkedő hírnévvel rendelkező borászat nincs. Valamikori szőlészeti és borászati múltunkat már nem említik. Utolsó lehetőségünk a borvidéken betöltött szerepünk, történelmünk és örökségünk újra előtérbe kerülése: a várköpeny program. Minőségi bor előállítása csak összefogással és szakmai irányítással lehetséges. Legnagyobb problémát jelenleg a termékek értékesíthetősége jelent. Borászati termékeink úgy tudnak jobban értékesíthetővé válni, ha összefogva más szakmai szervezetekkel fejlesztjük gazdasági jellegű közösségi tevékenységünket. A közös marketingmunka megszervezésével, az ár-érték elismertetésével lehet erősíteni az hasznosítást. Legfontosabb értékesítési csatorna a turizmus kihasználása. A helyi szőlő, bor és gasztronómia értékei meghatározó jelentőségűek a térség és környékének idegenforgalmában. Az egységes marketingtevékenységek erősítésével ezen a területen lehet a legintenzívebben elősegíteni a turisták költéshányadának növekedését, amely összhangban van az országos és regionális turizmus-stratégia által meghatározott exkluzív turizmus fejlesztési irányvonalaival is.
A várköpeny program lehetőség egy több helyszínes szakmai, kulturális, művészeti és turisztikai centrum kialakításának csakúgy, mint a Szent Jakab Napi Bor és gasztronómiai hagyományteremtő rendezvénysorozatunk, amelynek központi szervezőelemét a szőlő, a bor és a gasztronómia adja. A projekt helyszíne is országos jelentőségű műemléki terület, és közvetlen környezete országos jelentőségű építmény, amely a térség kulturális területén való elismertségét erősíti. Ez fokozottan segíti a helyi értékek megőrzését, azok felértékelődését. A program a legkiemelkedőbb épített örökségünk eddig kihasználatlan értékeire hívja fel a figyelmet, rávilágít térségi jelentőségére, turisztikai vonzerejére és a még kihasználatlan tartalékainkra. Az idevonzott látogatók által központi témává és országos hírűvé válhat. Alapjaiban megváltoztatja a táj arculatát és annak rekreációs felértékelődését eredményezi.
A megvalósítás helye a sümegi várköpeny DNY-i oldalán lévő 1 ha 1530/45 hrsz. terület, amit az Önkormányzat az egyesület részére szőlőtelepítés céljából biztosít a 410/2006. (XII.12) határozat alapján 25 évre, a meglévő szerződés értelmében elő bérleti és kizárólagossági jogokkal. Az említett terület a Püspöki Palotával szinte összefonódik, és egységet képez. A kitettség és a beesési szög a szőlő számára a legjobb körülményeket biztosítja. A talajtani szakvélemény a 29/2006. (IV:10) FVM rendelet alapján készült. A szelvényfeltárást az MSZ 1398-1998. sz. szabvány előírása alapján a FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet laboratóriumában készült. A talaj típusa a váztalajok csoportjába tartozó, köves, sziklás váztalaj. A 17/2007. számú szakvélemény szerint a terület minden feltételnek megfelel, így a talaj alkalmas szőlő oltvány telepítésre. A telepítési tervet az FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete a készítette, mint a kísérlet szakmai együttműködő partnere. A terület műemlék környezetben található, az előzetesen beadott tanulmányok alapján a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 10616. számú szakhatósági állásfoglalása alapján a telepítéshez való hozzájárulását megadta.
A fejlesztés megkezdésének és befejezésének ideje:
- Fejlesztés kezdete: 2007.
- A telepítés (ültetés) ideje: 2007. október – 2008. október.
- A fejlesztés befejezése : 2012. december.
Telepíteni kívánt fajták, és azok területi megoszlása:
Nemes fajták:
Olasz rizling B.20/7 0,25 ha
Kékfrankos 0,25 ha
Pinot noir 0,25 ha
Fajtagyűjtemény* 0,25 ha
A cél, hogy a vároldalban olyan szőlőskertet alakítsunk ki, amely a középkori Balaton szőlőtermesztését reprezentálja. A szőlőfajták megnevezésénél arra törekszünk, hogy azok a magyar középkorra, illetve a Balaton környékére jellemzőek legyenek és egyik se legyen fiatalabb a 16. századnál.
A régészeti, néprajzi, írásos és ikonográfiai források Balaton mellékére vonatkozó adatait egybevetve az alábbi fajtákat tervezzük:
Fehér szőlők:
Fehér góhér
Bajor
Hajnos Zöld
Sárfehér
Lisztes Fehér
Kék szőlők:
Piros Bakator
Vadfekete
Porzófajta:
Budai Zöld
Fajtánként 100 db gyökeres oltványt. A fajtalista autentikusan reprezentálja a magyar középkort és megfelel a hely archaikus voltának.
Alanyfajták:
Georgikon 28
Fercal
A különböző alanyok az ültetvény megvalósíthatóságára kísérleti jelleggel történő felhasználásuk. Mindkét alany mész és szárazságtűrő.
Tervezett művelésmód, térállás:
Mikro teraszos, tányéros, hagyományos bakművelés.
Térállás: lehetőség szerint 2,0 x 1,0 m szórványjelleggel.
A művelésmód és a térállás kiválasztásánál a hagyományos borszőlőtermesztés igényének való megfelelés és az erózió megelőzésére való törekvés vezérelt bennünket.
Telepítés (ültetés) előkészítése, telepítés:
Kitűzés, táblásítás, úthálózat, sorvezetés:
Az alkalmazott sor- és tőtávolság 2,0 x 1,0 méter, a fatuskók és sziklák helyének figyelembe vételével, szórt elhelyezkedéssel.
A lejtésviszonyok miatt az eróziós károk elkerülése érdekében a táblát meg kell osztani. A tábla közepére, valamint felső részére övárkokat kell kiképezni, mely a vízelvezető és talajfelfogó funkciója mellett a látványültetvényben gyalogútként is szolgálna.
A telepítésre kerülő tábla területi adatai:
Olasz rizling 0,25 ha 1250 tő
Kékfrankos 0,25 ha 1250 tő
Pinot noir 0,25 ha 1250 tő
Fajtagyűjtemény 0,25 ha 1250 tő
összesen: 1,00 ha 5000 tő
2007 őszén csak az Olasz rizling parcella lesz eltelepítve, majd kísérleti jelleggel 2008-ban a többi.
Szaporítóanyag biztosítása és telepítésig történő kezelése:
A telepítéshez szükséges oltványokat a Balatoni Szőlő- és Borkultúra Egyesület (Sümeg) megbízásából Papp Anna (engedélyes oltványtermesztő) állítja elő. Az oltványtermesztő partner rendelkezik vírustestelt oltvány előállítására jogosító növény-egészségügyi engedéllyel.
Az oltványtermesztéshez szükséges szaporító alapanyagokat az oltványtermesztő biztosítja. Az elkészített és a majdan elkészítendő oltványok tárolása – az átvétel után a telepítésig – az Egyesület területén történik. A szőlőtelepítéshez az MSZ 11864/3- 1988. számú módosított „A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 87/2006. (XII.28) rendelet a szőlő szaporítóanyagok előállításáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról” szabványának megfelelő szaporítóanyagot használunk fel.
Telepítés:
Az oltványokat ásóval készített gödörbe ültetjük. Az ültető gödröt lehetőség szerint három-, esetleg négyszög alakúra készítjük 0,25 x 0,25 x 0,25 m mélységben. A háromszög csúcsa, vagy a négyszög oldala 1-2 cm-re legyen a karó DNy-i oldalától.
Az ültető gödörbe helyezett oltvány gyökerére kb. 20 cm vastagon porhanyós földet húzunk, jól letapossuk, majd tőkénként 10 liter vizet öntünk a gödörbe.
A víz beszívódása után a gödröt kéznedves földdel betöltjük, a földből kiálló tőkerészt felcsirkézzük. A védőhalomba a rügy fölé csak porhanyós föld kerülhet.
Az ültetési mélység meghatározója: az oltásforradás 5-7 cm-el a talajfelszín fölé kerüljön. Így a harmatgyökér képződés minimálisra csökken.
Támberendezés építés:
A tervezett művelésmódoknak megfelelő tőkeformák mielőbbi kialakítása megkívánja, hogy az őszi telepítést követő „első éves” fázisban megépítésre kerüljön a teljes támberendezés.
Anyagkimutatás a támberendezéshez 1,0 ha-ra:
Karó (fa, 2 m-es) 5000 db
Elnevezések, méretezések:
Karó: Hasított akácfa támkaró, 2 m-es. Minden tőke mellé kerül.
A támberendezés építésének menete:
Karó beállítás: A fa karókat 40 cm mélyen kézzel, balta segítségével a tőkék mellé verjük.
A programban részt vesz a Francia Côtes de Thongue bortermelők szövetsége (1974-ben alakult, jelenleg 52 magánpincészet és 9 szövetkezet a tagja). A szövetség híres a minőségi politikájáról, illetve az erős közösségi szelleméről, mely az egész évben tartó folyamatos animációs programokban is jelentkezik, amihez csatlakoztunk idén. A Vinum Primatis (Erdő Péter bíboros felügyelete alatt működő vállalkozás) is együttműködési megállapodást kezdeményezett a borkultúra terén az egyesülettel.
Közös programunk a borturizmus lehetőségeinek fejlesztésén túl az 1874 filoxéra utáni, még termő szőlők megmentését szolgálja, amit egyesületünk gondoz (Tarányi birtok). Ennek genetikai megóvása kiemelkedő prioritású. A nevezett területen, feltehetően az utolsó olyan szőlőtőkék vannak, amit a filoxéra után telepítettek. Itt egy komplett fajtagyűjtemény található, aminek szaporítását a kutatóintézet végzi el idén nyáron, zöldoltással, a beazonosítás után. Az ebből készült szaporítóanyagot a várköpeny dűlőire fogjuk visszatelepíteni, fajta- és génmegőrzési célokból. Kereskedelmi hátteret a 10 éve működő Palotapince biztosítja, amelyet Egly Márk és Magyar Tamás üzemeltet.
Az előállított borok kiszolgálják Sümeg turisztikai szereplőit. A marketinget a várköpeny dűlői direkt módon biztosítják, mint a középkori szőlőnek otthont adó terület. A termésből – természetesen – bort készítenénk, hogy az oda látogatók megismerhessék múltban híres borainkat.
A művelésmódban és a borkészítésnél a történelmi hűségre törekszünk ezeknél a fajtáknál. A középkori szőlőművelés rekonstruálható. Nagyváty János 1792-ben megjelent Instructio című munkájában fogalmazódik meg, s ebben a legteljesebb mértékig őt követjük. A 7 középkori szőlőfajtából bort készítünk. Természetesen, a felnőttek mellett a gyerekek is megkóstolhatják a „hegy levét”, mégpedig egy régi elfeledett szőlőből készült alkoholmentes ital formájában. A szőlőből készült főzött vagy fojtott, sűrített és édes mustnak nevezett „pekemz” a magyar nép körében igen kedvelt volt a 16.-17. században. A telepítésre kerülő szőlőnövények ősi magyar kultúrnövények s mint ilyenek, hozzátartoznak a táj arculatához. A középkori fajtákhoz kapcsolódó ismeretek oktatása pedig lehetőséget jelent a magyar múlt értékeinek jobb megismeréséhez. Az idelátogatók számára vonzó és egyedülálló programot jelent egy élő szőlőskert a maga valóságában. Egy középkori vár köpenyén, a Palota és a Ferences rendház csodálatos környezetében.
Ugyanakkor a szakemberek kertészek, etno-botanikusok, borászok, néprajzosok, történészek és régészek is választ kaphatnának számos, csak kísérleti úton eldöntendő vitás kérdésre. Ez nem csak marketing eszköz Sümeg számára, hanem a múlt szőlészeti hagyatékát feltámasztó és bemutatóhelye lenne. A középkori fajták összegyűjtését és felszaporítását a Biohistoria K+F Bt. vállalja. Továbbá két éven belül a megrendelőnek a fajták gyökeres oltványait átadja. A helyi fajták átörökítését az egyesület a kutatóintézet segítségével végzi.
A szőlő történelme
Az európai bortermő szőlők a Transzkaukázusból (Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia) származnak, ezt bizonyítják régészek és botanikusok kutatásai. Ezen a vidéken már 8000 esztendeje készítenek bort. Ebben az összefüggésben a bibliai történetek és a valóság összevág. De a Vitis család még régebbinek bizonyult. Ismertek 60 millió éves fosszilis szőlőlevél lenyomatot is. A szőlőnek sikerült túlélni két fő jégkorszakot.
A balatoni szőlőkultúra kettős gyökerű. Alapvető a római eredetű helyi gyakorlat, amely a Balaton környékén még a népvándorlás viharait is túlélte. Ismert feltételezés, hogy a kelták a rómaiakat megelőzve már foglalkoztak szőlőtermesztéssel (a Druida papok összegyűjtötték a szent fákra kúszó szőlőt és különböző gyógynövényekkel keverve varázsitalokat készítettek). Ez egészülhetett ki a honfoglaló magyarság keletről hozott szőlőtermesztési ismereteivel. A szőlővel népünk már korábbi szállásterületén, Levédiában és – minden bizonnyal – Etelközben is foglalkozott. Erre utal Anonymus, amikor azt írja, hogy a vezérek Tarcal hegyén pogány szokás szerint kövér lovat áldozván nagy áldomást csaptak. Nyelvészeti elemzések alapján feltételezzük, hogy ismerték a szőlőt és abból bort is készítettek. A szőlő szavunk először egy 1211–ből származó oklevélben, mint „zulehu” szerepel.
A kereszténységgel kezdett elterjedni, ugyanis a honfoglalás után alig egy évszázaddal, latin írásbeliségünk kezdetének oklevelei már virágzó szőlőművelésről szólnak. A gyéren lakott vidékeket István király óta német, francia és más nyugati, valamint olasz és délkelet-európai telepesekkel igyekeztek benépesíteni. A telepesek, valamint a szerzetesrendek, akiknek életében és a keresztény egyházi szertartásban a bor szerepet játszott. Feltehetően magukkal hozták a saját hazájukban honos, nemes szőlőfajtáikat is.
A késő középkori szőlőtermesztés jelentőségére utalnak a budai vár egy 14-15. századi mellékgödréből és a Szécsény 16-17. sz.-i kolostorának udvari kútjából előkerült szőlőmagvak. A leletek metrikus vizsgálatainak eredményei alapján a kecskecsöcsű és makkszőlő fajtákat vélték megtalálni. A kutatásokra alapozva, feltehetően a 13. században termesztették a Góhér, Furmint, Fehérszlanka, Vékonyhéjú, Betyárszőlő, Fügér, Mézes, Lisztes, Balafánt, Dinka, Berkenyelevelű, Szagos bajnár és Rózsaszőlő fajtákat.
A badacsonytomaji pálos kolostornak 1313-ban Lodomér fia szőlőterületet adományozott. Állítólag itt termeltek először francia szerzetesek által behozott burgundi eredetű Pinot gris szőlőt és éppen ez, a nálunk Szürkebarátként ismertté vált fajta tette híressé Badacsonyt. Egy 1230-ból származó adománylevél említi a Zapfner, azaz Furmint fajtát. Jelentése búzaszőlő, francia vallon betelepülőkkel érkezett hozzánk. Itt említik a Fehér foltost, a Barna szőlőt, Gyöngyfehért és a Sárfehér fajtákat. A középkori Magyarországon a fehér borok s ezért a fehér szőlők voltak jellemzők. Létezetek vörös bort adó fajták is, de ezek nem lehettek jelentősek, ellentétben a köztudattal, hogy csak a 15. századtól, a török által meghonosított kadarkával kezdődik a kékszőlők történelme, mint pl. a Vadfekete, Cigányszőlő, Csókaszőlő. A fajta fürtje közép-nagy, bogyója gömbölyű volt és későn érő. Bora fanyar-savanyú és sötétpiros volt. Nagyon is elképzelhető ókori eredete. Boraiknak színanyaga miatt még sokáig használták őket a kadarka borának árnyalására. A 19. században a Balaton-felvidéken már irtandó szőlőnek ítélték.
Szikszai Fabriczius Balázs 1570 körül keletkezett Nomenclaturája egyszerre 12 szőlőfajtát sorol fel: Bakator, Bolgár, Fejér, Gersely, Góhér, Mazsola, Nagy szemű, Romonya, Rózsaszemű, Vadfekete. Mátyás Király Chamagenból és Burgundiából vörös szőlőfajtákat hozatott. Uralkodása alatt kerülhetett be a Kadarka (nevét az Isztambul kisázsiai városrészéről kapta (Üszküdar).
A régi magyar szőlőfajták közel 40%-ban erőteljes növekedésű, hosszú metszést igénylő fajták. A vizsgált szőlőfajták 12%-ban kimondottan magas művelésűek voltak. 14%-ban átmeneti, vagyis úgy alacsony-, mint magas művelésre egyaránt jók. Ezek erőteljes növekedésük miatt liánszerűen futó, kimondottan lugasos művelésre alkalmas fajták, alacsony művelésre nem. Amennyiben így van, ez újabb indirekt bizonyíték a magyarság korai szőlőtermesztésére. Hiszen az ősi szállásterületükön, a Kaukázus vidékén ma is ilyen szőlőművelést folytatnak. Ugyanakkor a római kori pannóniai szőlőművelés hagyatékának is tekinthető, hiszen abban az időben az itáliai szőlőfajták is lugasos művelésűek voltak. A vizsgált magyar fajták egynegyede magas művelésmódra alkalmas, ami a keleti hagyományok és a római szőlőkultúra továbbélésének tekinthető, s ez egyben fajtakontinuitást is feltételez.
… Sümegen
Több évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek és a borászatnak, ami mára már szinte feledésbe merült. Sajnos a veszprémi levéltár leégése miatt kevés feljegyzés maradt, de a hatalmas pincék és a XIX. század meghatározó személyiségei arra engednek következtetni, hogy nagy jelentősége volt itt a szőlőtermesztésnek és borászatnak.
Városunk nagyjai, mint Entz Ferenc (Sümeg, 1805. dec. 6. – Promontor– Budafok, 1877. máj. 9.): orvos, szőlész, kertész, az MTA l. tagja (1858). Entz Géza (1842–1919) zoológus apja. A modern magyar kertészet és kertészeti szakoktatás úttörője és megindítója. 1825-től Pesten folytatott orvosi tanulmányait 1831-ben Bécsben fejezte be. 1848-ig uradalmi orvos volt, a szabadságharcban honvéd főorvos. Orvosi gyakorlata közben különös érdeklődéssel foglalkozott a kertészet és szőlészet elméleti és gyakorlati kérdéseivel, itt szerzett tapasztalatait szaklapokban és a 15 kötetből álló Kertészeti Füzetek- ben közölte. E munkája korának alapvető kertészeti és szőlészeti kézikönyvének bizonyult s méltó utódja 200 éves elődének, Lippai János Posoni kertjének. Nagy érdeme művének a hazai kertészeti műnyelv kialakítása, erre épül a mai kertészeti szaknyelv is. 1860-tól a budai szőlőiskola, mellett az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által létesített vincellérképző igazgatója… Számos lap munkatársa volt, megindította és 1870-től szerkesztette a Borászati Füzetek c. szakközlönyt, amelyet 1874- től állami támogatással Borászati Lapok címmel adnak ki. Az első önálló hazai kertészképző intézmény megalapítója. Ebből fejlődött a Kertészeti Tanintézet, majd a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. Az általa alapított lapban a XX. Század elején többször, évi 6-8 alkalommal is beszámolnak Sümeg hegyközség működéséről még.
A XIX. század másik meghatározó személyisége Sümegnek Ramassetter Vince (1806-1878). Kékfestőből bornagykereskedő lett, aki Európa-szerte szerezte a dicsőséget a Magyar bornak. Egyre több utalás található, hogy kora egyik legnagyobb borkereskedője. Területei voltak Somlón, Badacsonyban, és természetesen Sümegen, ahol a családi szőlőbirtokon gyakran megfordultak a kornak híres államférfi, főpapok, főurak. Deák Ferenc is gyakori látogatója volt. Nem csak saját termését vitte piacra, hanem fel is vásárolt a megrendelők igénye szerint. Ezer akóra tehető egy-egy évjárat borkészlete, külön kádárműhelyt létesített a hordók pótlására és üveggyárral volt szerződése. Piaca Ausztria, Németország és Anglia legnagyobb borlerakatai. Egyes források szerint Szentpétervárra, Moszkvába, Konstantinápolyba, Rómába is eljutottak a Ramassetter borok. Vagyona szinte teljes egészében ennek köszönhető. Sajnos leszármazottai nem voltak, így birtokai szétestek.
Rendezvénytermek
A palota régi ebédlője, kiegészítő termei és az erkélyből álló együttes, ami önmagában is egy komplett egészet alkot, a program elválaszthatatlan részévé válhatna. Erre csak a borászat és a telepítés befejezése után kerülne sor, egy második ütemben. Itt alakítanánk ki oktatási célból a múzeumot, amely teljesség igényével mutatná be fiatalok és felnőttek számára a magyar szőlészet-borászat múltját, kultúráját és a bor születésének és kezelésének a módját.
Ezek a helységek biztosítanák reprezentatív és színvonalas rendezvények, bemutatók, kisebb konferenciák és értekezletek lebonyolítását.
Elképzelésünk szerint, méltó berendezéssel a kulturális életet is szolgálná.
E nemes célok összességének kézzelfogható eredménye egy „Új” bor születése, egy új márka teremtése Sümeg számára.
„Az új bor jelenti az ifjúságot. Jelentni a megújhodó, felfrissülő, feltámadó vérkeringést a nemzet testében.”
Kapcsolódó anyagok
Megvalosithatosagi tanulmany-2007.pdf (5.7 MB)